A hús – hús. A vér – vér. A másik – másik. És az idegen is mindig idegen.
A királynak szánt adó – a főpohárnok haszna.
A barátság felbomlik, az üzlet örökre szól.
Amely kutya átall benn lakni a házban, rácsok mögé kerül, hideg kövön alszik!
A szemfényvesztő jobbra-balra kacsint, törvényt ha tesznek, a bírót becsapja – ám Samast ő se vezetheti félre!
Született ember még nem jutott örökkévalóságra, elpusztul a halandó, minden milyével egyetemben.
Távoztasd el szíved rossz álmait, keserűséget, panaszt messze űzz; keserűség, panasz álmot fogan, és az álom megrontja szívedet. Szabad szívedet ne béklyózza gond-bú, tested, orcád nevessen!
Kenyeret szelj az éhezőnek, bort tölts a szomjúhozónak, a szűkölködőt fölruházzad, tiszteld az alamizsna-kérőt –
ott fönn az isten, istene, örvend, Samas örvend – jóval fizet a jóért!
Segíts a segítséget-kérőn, tégy jót mindig-örökké!
Szolgáidat túlságosan meg ne terheld!
Feleségül örömlányt el ne végy – ezerszámra volt szeretője; papnőt se végy – istenére ügyel csak; szajhát se – bárkivel bujálkodik; mindezek csupán bajt hoznak fejedre!
Nyelvedre béklyót rakj, szádra lakatot tégy: a felrobogó szókat tanuld meg visszafogni! Sok hirtelen beszédet örömest visszaszívnál – csakhogy lyukas diót ér a kései okosság!
Régi példaszó mondja Neked is át kell menned az alvilág folyóján.
Hogy nyugodt alvásod legyen, pontosan végezd a dolgodat!
Az erős munkája bérét, a gyönge gyermekei árát eszi meg.
Cifrán öltözik, a köszönést se fogadja – nagyon jól mehet már a sora!
Ha bölcs vagy, ésszel élj, jól sáfárkodj a szóval, okkal nyisd föl a szád, óvatosan beszélj –
igéidet úgy mérd, mint drágaköveket, melyeknek értéket épp ritkaságuk ád!
Sértőt, gyalázkodót messzire elkerülj, s magad se szólj soha félvállról senkihez!
Maga fejére hoz az szégyent, aki sokat fecseg!
Perlekedők közé soha ne vegyülj, környékét is kerüld el a veszekedésnek!
Civódásukban bírájukká tesznek, viszályukban tanúként megidéznek!
