A cél előtt erőd feszüljön, a cél előtt szíved lobogjon!
Az erős férfi, a megfontolt, előlhalad körülfigyelvén, óvja magát, nem gyávaságból, de hogy hadi célját elérje! S ha mégis ott-veszne a harcon – örök nevet szerzett magának!
…a halál dühöngő isten, vérszomjas, mint a hím-oroszlán s alattomos, mint síma párduc – jaj az egyszer megszületettnek!
Ember-e még, mondd, a halott is? Ugye, hogy nem? Ő már nem ember! Alvóhoz hasonlít, de mégsem! Aki meghalt, nem álmodik már! Szoborhoz hasonlít, de mégsem! Holt kő az, de nem is volt élő! A halál mindenhez hasonlít, de nem azonos semmivel sem!
