Az Édesanyáknak megadatott az emberiség által ismert legnagyobb kincs: a tudat, hogy jobbá tehetik valaki másnak az életét.
Az Édesanya nem az a személy, akire támaszkodunk, hanem aki szükségtelenné teszi a támaszkodást.
Mivel Isten nem lehetett ott mindenütt,megteremtette az Édesanyákat.
Úgy szeretném meghálálni,
Vagy legalább megpróbálni,
Mind, mind azt a jót, mit értem az én anyám.
/Szenes Iván/
Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
/Csukás István/
Néha csak Édesanyád az, akid van, és néha csakis rá van szükséged.
Azt mondom: asszonynak lenni ugyanolyan nagy dolog, mint férfinak lenni.
Azt mondom: semmi sem nagyobb dolog, mint anyának lenni.
/Walt Whitman/
Ne felejtsd,hogy Édesanyád,csak egy van,
S Azt pótólni nem lehet!
Ezért,míg él,tiszteld,becsüld,szeresd!
Mert ha meghal,hiába minden,
Onnan vissza nem jöhet!
Az Édesanyád, az az ember, aki bármit is teszel, olyannak szeret, amilyen vagy.
Nagyobb védelem, vigasz nincs a világon, mint egy Édesanya ölelő karja.
Mosás, főzés, takarítás. Lukas zokni stoppolása. Továbbképzés, jogosítvány, interjúk és nyelvvizsgák. Telefonok, menetrendek. Szülői munkaközösség. Kenyér, tej, sajt, sonka, kekszek és persze a haleleség. Komputerek, dossziék, kéziratok, egerek. Sok tengerentúli fax és megíratlan levelek. Vállalati leépítés, balettvizsga, hörghurut. És a tévé, aminek mára ígérte az interjút.
Számlák és átutalások, egyezkedés a főnökkel.
Mondd, Anya, hogy a csudába boldogulsz el mindezzel?
Büszke vagyok arra, amit csinálsz. Szeretem, ami vagy. Ugyan kinek hiányzik egy Háztartásbeli Anyuka?
Mennyivel izgalmasabb így!
Nem tudom, hogy vagy képes engem is beilleszteni ennyi mindenbe. De megtetted. És megteszed. Annyi minden van az életedben, és én mégis tudom – ahogy tudtam, mindig is tudtam -, hogy számomra is marad épp elég hely.
Amikor még kicsi voltam és féltem a sötétben, mindig bejöttél hozzám, felkapcsoltad a lámpát, és megmutattad az ismerős tárgyakat a szobában – hogy azután leoltsd s villanyt és mellém ülj az ágyra a sötétségben, míg meg nem bizonyosodtam róla, hogy az árnyékok mozdulatlanná merevednek.
A papa mindig ragaszkodott hozzá, hogy csukd rám az ajtót, de Te mindig résnyire nyitva hagytad, hogy egy fénycsík beszűrődhessen a félhomályba – épp csak annyi fény, ami látni engedte, hogy senki sem ólálkodik az ágyam körül.
Bizonyos szempontból semmi sem változott. Szorongásom ugyan felerősödött azóta, és a világ még kevésbé tűnik bizonyosnak – de Te engeded a fényt a gondokra vetülni, hogy tisztán láthassak. Hogy bldoguljak a problémákkal – és ne meneküljek előlük.
Az Anya az a személy, aki akkor is meghall, ha némán pityeregsz párnáid közt.
Ha márnem tudod magadban tartani a bánatot, telefonálj haza.
A szerelem izgalmas dolog. De néha az embernek csak egy csendes konyhára van szüksége, egy csésze kávéra – és au Édesanyjára.
Az anyák telefonon keresztül is képesek letörölni könnyeinket.
Az anya olyan mágikus ragasztó, mely egybefogja az eltört dolgokat.
/Pam Brown/
Az Édesanyák mindig tudják, ha forral valamit az ember.
Csakis az Édesanyák képesek postán keresztül öleléseket küldeni.
Az Édesanyák a futó javításokat a szó szoros értelmében futva végzik el.
Csakis egy Édesanya képes családot kovácsolni egy sor össze nem illő emberből.
Csak az Édesanyák képesek megtanulni, hogy gyermekeik szemével lássanak. Ha nem így lenne, bizonyára nem ácsorognának a legnagyobb hidegben, egy apró, ragacsos mancsot szorongatva, hogy megfigyeljék az útfúrók munkáját.
Csak az Édesanyák azok, akik akkor is megmondják az igazat, ha fáj.
Csak az Édesanyáknak vannak listáik. Melyek egyre csak szaporodnak. És dagadnak.
Az Édesanyák azok, akik mindig utánad kiáltanak, kezükben lengetve, amit elfelejtettél magaddal vinni.
Az Édesanyák mindig készenléti üzemmódban állnak.
/Pam Brown/
