Várd ezt a napot!
Az élet ő, az élet élete maga.
Kurta idejében
Léted minden igazsága és valósága benne:
A növekedés öröme,
A tett dicsősége,
A szépség ragyogása,
Hisz a tegnap csak álom,
A holnap csak látomás,
De ha jól éled, a ma boldog álommá tesz minden tegnapot,
És minden holnapot reménylátomássá.
Várd hát nagyon ezt a napot!
Így szól a hajnal köszöntése.
/Kálidásza/
Két dologra kell törekednünk életünkben: először arra, hogy megszerezzük, amit akarunk, másodszor arra, hogy élvezzük. Csak a legbölcsebb emberek érik el a másodikat.
/Dale Carnegie: Sikerkalauz II./
– Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
– Nem találják meg – mondtam.
– Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…
– Minden bizonnyal – feleltem.
– Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni.
/Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg/
– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
– Az az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…
– Felelős vagyok a rózsámért – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
/Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg/
„…szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.”
/Antoine de Saint-Exupery: Az ember földje/
Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.
/Walter Trobisch levelezéseiből/
Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked.
A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.
Azért létezem, hogy úgy éljem az életemet, ahogyan nekem örömet okoz.
Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi.
/Richard Bach: Illúziók/
Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál.
/Prisrin/
Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.
/Széchenyi István/
Minden fal egy ajtó.
/Ralph Waldo Emerson/
Áldozóhely volt,
Szentély, pogány templom, később keresztény.
Mutatja még egy-két mohos darab a hajdani falát.
Most csak hely.
Fű, fa és bokor, tenyészet csöndjében.
Élni akar.
Lábad ősi ösvényre ismer.
Amikor jössz,
Itthon van az Isten.
/Kányádi Sándor/
Az emberiséget három nagy csoport alkotja: a mozdíthatatlanok, a mozdíthatók és azok, akik mozdulnak.
/Benjamin Franklin/
Egymás angyalai vagyunk, és amikor eljön az ideje, egymásra találunk.
/Chuck Brodsky/
Ha életed összes imája egy köszönöm volt, ez épp elegendő.
/Eckhart mester/
A jó és a rossz tettek eszméjén kívül létezik egy másik dimenzió. Ott találkozunk.
/Jelaluddin {Dzseláluddin} Rumi/
Hű tanítvány, pihenj a fehér csöndben,
pihend ki léted fáradalmait –
s ha visszatérsz újra e kerek földre,
hozd el az egek ajándékait.
Hozz szeretetet, irgalmat magaddal,
résztvevő szívet mindenek felé;
északnak, délnek, keletnek, nyugatnak –
jó szándékot fel- és lefelé.
Legyél visszhangja majd a tanításnak,
légy szerény, szelíd majd és egyszerű;
a gyengék védelmére áldozd léted,
mert testvéred az állat és a fű…
A Mérhetetlen fény ragyogjon néked,
kísérjen el Végtelen Irgalom!
pihenj az Égi Lótusz Ligetében,
ahol nincs szenvedés, nincs fájdalom…
/részlet a Tibeti halottas-könyvből/
Mi emberek sose vagyunk önmagunknak elegendők.
/Karl Jaspers/
Minden pillanatban egy hőst temetnek!
/Sören Kierkegaard/
Ha az igazság tavára szállsz, s azon hajózol kedvező széllel, és vitorlád nincs megfosztva vásznától, hajód nem lesz lassú…
Semmisítsd meg a hazugságot, adj létet az igazságnak, sújtsd a gonoszságot a földre…
Nem rossz dolog-e a mérleg, amely ferde, a mérlegnehezék, mely eltéved, az igaz ember, ki megtéved?
Vigyázz arra, hogy az örökkévalóság közeledik. Óhajts hosszan élni…
. Ne válaszolj rosszal a jóra, ne tedd egyiket a másik helyére.
Ne építs a holnapra, mielőtt eljött volna, nem lehet tudni, mi rosszat hoz!
Ne dühöngj amiatt, ami nem jön, ne örvendj amiatt, ami nem történt meg! A türelem meghosszabbítja a barátságot, és megsemmisíti a megtörténtet…
…az igazság az örökkévalóság számára van, és ez alvilágba száll azzal, aki cselekedte. Amikor eltemetik, és a föld egyesül vele, neve nem töröltetik el a földön, megemlékeznek róla a jó miatt az isteni szavak számbavételekor.
Ne legyen arcod vak annak, akire nézel…
Cselekedj annak érdekében, aki számodra cselekszik.
A feleségem alapjában véve gyerekes. A múltkor is bejött a fürdőszobába és elsüllyesztette a papírhajócskáimat.
Valószínűleg túl lassú vagyok. Nemrég elütött egy autó, amit két ember tolt.
Könnyű boldognak lenni, ha semmi más gondod nincs az életben, minthogy mennyi nyálat eressz ki a szádon.
Utáltam és bántam minden napot, amelyet az iskolában kellett töltenem. Azt akartam, hogy tanítsanak meg írni-olvasni, és aztán hagyjanak békén.
Beültem egy étterembe, ahol minden fogást M.E.F. áron számláztak: Más Emberek Fizetése szerint.
Chaplin, indulásából következően, fantasztikus akrobata képességekkel érkezett a filmiparba. Nekem nincs ilyen hátterem. Nekem a szöveg az erősségem – a bemondásaim valószínűleg jobbak, mint Chaplinéi.
A kenyérpirítóm gyűlöl engem…
Ha újra születnék, inkább néger kosárlabdázó szeretnék lenni.
Egy bizonyos nőtípus kedvel engem. Az a típus, aki legalább egyszer már felvágta az ereit. A nőkre tett hatásom egyenesen arányos azzal, ahányszor már öngyilkosok akartak lenni.
A szüleim egyszerű emberek voltak. Hittek Istenben és a padlószőnyegben.
Kenyeret szelj az éhezőnek, bort tölts a szomjúhozónak, a szűkölködőt fölruházzad, tiszteld az alamizsna-kérőt –
ott fönn az isten, istene, örvend, Samas örvend – jóval fizet a jóért!
Segíts a segítséget-kérőn, tégy jót mindig-örökké!
Szolgáidat túlságosan meg ne terheld!
Feleségül örömlányt el ne végy – ezerszámra volt szeretője; papnőt se végy – istenére ügyel csak; szajhát se – bárkivel bujálkodik; mindezek csupán bajt hoznak fejedre!
Nyelvedre béklyót rakj, szádra lakatot tégy: a felrobogó szókat tanuld meg visszafogni! Sok hirtelen beszédet örömest visszaszívnál – csakhogy lyukas diót ér a kései okosság!
Régi példaszó mondja Neked is át kell menned az alvilág folyóján.
Hogy nyugodt alvásod legyen, pontosan végezd a dolgodat!
Az erős munkája bérét, a gyönge gyermekei árát eszi meg.
Cifrán öltözik, a köszönést se fogadja – nagyon jól mehet már a sora!
Ha bölcs vagy, ésszel élj, jól sáfárkodj a szóval, okkal nyisd föl a szád, óvatosan beszélj –
igéidet úgy mérd, mint drágaköveket, melyeknek értéket épp ritkaságuk ád!
Sértőt, gyalázkodót messzire elkerülj, s magad se szólj soha félvállról senkihez!
Maga fejére hoz az szégyent, aki sokat fecseg!
Perlekedők közé soha ne vegyülj, környékét is kerüld el a veszekedésnek!
Civódásukban bírájukká tesznek, viszályukban tanúként megidéznek!
