Az Anyák szüntelen szorongásban élnek – rettegnek a tűztől és az árvizektől, az elhagyott utaktól,a gonosz emberektől és az ámokfutó vezetőktől, a csődöt mondott fékektől,a vonatszerencsétlenségektől és a fák koronájába akadó repülőgépektől. Mindenek jeleit azonban csak hajnali három órakor lehet észrevenni rajtuk.
Az Anyáknak valójában ne is előérzeteik támadnak. Oly gyakran végigélték már az összes kínálkozó eshetőséget, hogy bármi is történjék veled – akár jó, akár rossz -, ők már előre végigpróbálták az egészet.
A megtermett, izomtól duzzadó férfihősök, ha Anyjuknak hozzáférése van csomagjaikhoz, könnyen találhatnak plusz meleg zoknikat, C-vitamin-kapszulákat, a lábápolás fontosságát taglaló újságkivágásokat, és több csomag fogselymet a falkapcsok és jégcsákányok közé csomagolva.
Az Anyák hajlamosak aggódni. Folyton. Hál’ Istennek, nem sokszor engedik ezt látni.
Könnyen azt mondjuk: „Anya ne nyüzsögj már” – mégis mindig ő lesz az, aki felfedezi, hogy a legfontosabb dolgokat elfelejtetted becsomagolni.
Az anyai szeretet sokkal inkább hasonlítható a rugalmas acélhoz, mint a madártollhoz.
Az anyai szeretet nem annyira habcsók, mint inkább frissen sült cipó.
Az anyai szeretet az az ösztönző erő, mely lehetővé teszi az embernek, hogy elvégeze a lehetetlent.
Az anyai szeretetnek nincs szüksége annyoi pihenésre, mint más szereteteknek.
Az anyai szeretet mit sem törődik a külsővel. Bármilyen is vagy gyönyörűnek lát.
Az anyai szeretet a legrugalmasabb dolog a világon – bár még ezt is túl lehet feszíteni.
Az anyai szeretetet nem előrecsomagolva kapod, mint a kész tortalapot. Ez a süti teljességgel egyedi- néha kicsit megereszkedik középen és néha megleghetősen rágós a széle.
Az anyai szeretet az , amitől az Anyák úgy tudnak reszketni gyermekeikért.
Az anyai szeretet olyan, akár a levegő. Annyira megszokott, hogy már észre se vesszük. Míg ki nem fogyunk belőle.
Az Édesanyák mindig tudják, ha forral valamit az ember.
Csakis az Édesanyák képesek postán keresztül öleléseket küldeni.
Az Édesanyák a futó javításokat a szó szoros értelmében futva végzik el.
Csakis egy Édesanya képes családot kovácsolni egy sor össze nem illő emberből.
Csak az Édesanyák képesek megtanulni, hogy gyermekeik szemével lássanak. Ha nem így lenne, bizonyára nem ácsorognának a legnagyobb hidegben, egy apró, ragacsos mancsot szorongatva, hogy megfigyeljék az útfúrók munkáját.
Csak az Édesanyák azok, akik akkor is megmondják az igazat, ha fáj.
Csak az Édesanyáknak vannak listáik. Melyek egyre csak szaporodnak. És dagadnak.
Az Édesanyák azok, akik mindig utánad kiáltanak, kezükben lengetve, amit elfelejtettél magaddal vinni.
Az Édesanyák mindig készenléti üzemmódban állnak.
/Pam Brown/
