Nevet a szél, süvít és zokog, szeretni mást én sosem fogok, míg égen csillag ragyog én addig tied vagyok!
Elvitted tőlem a napot, a holdat és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. Nélkülük még elvagyok, de nélküled én meghalok.
Félve lázasan a nevedet suttogom, számon még csókod emléke kísért, a képen az arcodat simogatom te vagy az egyetlen ki a szívembe fért.
Ha rózsákkal álmodnál, tudd azok türelmem virágai. Ha csókról álmodnál érezd, azt én küldöm. Ha netán velem álmodnák, tudd Te is álmaimban jártál.
Szeretlek, mert ilyen vagy, szeretlek mert enyém vagy, szeretlek, mert társam vagy, szeretlek, mert szeretlek!
Szeretnék könnycseppként megszületni a szemedben, végiggördülni az arcodon és meghalni a szád szélén…
Kiemelsz a veszendőség tengeréből és felmutatsz. Kiemellek a veszendőség tengeréből és felmutatlak. Egymás kezében ragyogunk.
A csókot nem magyarázni, hanem megismételni kell!
Pici erdőben pici nyuszi, pici szádra pici puszi. Egy bűnöm van nem nagy vétek? Két szó az egész: SZERETLEK TÉGED!
