Várd ezt a napot!
Az élet ő, az élet élete maga.
Kurta idejében
Léted minden igazsága és valósága benne:
A növekedés öröme,
A tett dicsősége,
A szépség ragyogása,
Hisz a tegnap csak álom,
A holnap csak látomás,
De ha jól éled, a ma boldog álommá tesz minden tegnapot,
És minden holnapot reménylátomássá.
Várd hát nagyon ezt a napot!
Így szól a hajnal köszöntése.
/Kálidásza/
Két dologra kell törekednünk életünkben: először arra, hogy megszerezzük, amit akarunk, másodszor arra, hogy élvezzük. Csak a legbölcsebb emberek érik el a másodikat.
/Dale Carnegie: Sikerkalauz II./
– Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
– Nem találják meg – mondtam.
– Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…
– Minden bizonnyal – feleltem.
– Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni.
/Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg/
– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
– Az az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…
– Felelős vagyok a rózsámért – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
/Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg/
„…szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.”
/Antoine de Saint-Exupery: Az ember földje/
Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.
/Walter Trobisch levelezéseiből/
Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked.
A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.
Azért létezem, hogy úgy éljem az életemet, ahogyan nekem örömet okoz.
Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi.
/Richard Bach: Illúziók/
Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál.
/Prisrin/
