- Kevés ország van, hol annyi eladósodott s birtokából elélni nem tudó lenne, mint nálunk, hol van kevesebb élelmét eszével kereső, de hol több a féltudós? Mindennek lehet s van egyéb oka is; de legfőbb ugyan csak az egészséges életre való ész s valódi míveltség hiánya.
- A nemzeti érzés a hazaszeretetnek – mondhatni – poézise.
- . Rossz fejedelem csak rossz polgárok által s közt létezhetik.
- …a társaság nem szenved kebelében lázadókat…
- Istenért – ne gyanakodjunk, s ne gyanúsítsunk. Ki nem megy velünk mindig ugyanazon úton – ne tartsuk, ne hírleljük mindjárt ellenkező úton s más célra törekvőnek. Ugyanazon célra több utak is vezetnek, s ugyanazon út nem mindennek való. Nagy s szükséges polgári erény: mások iránti türelem s mások cselekvésének méltánylása.
- Vezéri tulajdonoknak pedig egyik főbbike: hol nem szükség, nem vezérkedni s olykor vezetve vezér szerepet mással játszódtatni.
- Gyanúsítás egyezségnek mindenütt sírt ás; de tágabbat s mélyebbet sehol sem, mint nálunk. Könnyen hivő, könnyen bízó s azért könnyen is csalódó s annyiszor csalatott nemzetünknek ugyanis bélyegző jelleme közé tartozik a gyanakodás. E nemzet kész valakit kis okért már felmagasztalni: de képzelt ok késszé teszi ugyanazt csakhamar sárral dobálni.
- Nincs szánakodásra s egyszersmind nevetségre méltóbb, mint előítéletekkel terhelt s balvélemények mellett kardoskodó fiatal ember. Úgy nem illik ez korához, mint az elszánt fekete epéjű komorság, vagy a ronda fösvénység – oly rosszul áll neki, mint vénnek szerelmes ábrándozás s játszi bohóskodás.
- . Tudás, ha nem fonák, minden helyzetben üdvös és soha sem káros. Megelégedésnek is – igazi s tehetség szabta korláton túl nem erőlködő tudás legbiztosb kútfeje. Még a rab is nyugodtabban hordja láncait s nem gyötri magát széttépésök hiú erőlködésével, ha azoknak szét nem szaggatható voltát igazán tudja.
- Sors kénytelenségétől békében tűri el az ember azt, mi emberektől jőve tűrhetetlennek látszik.
- Hazafit s polgárt s csak ezt kell minden emberből nevelni: mert aki ezzé nem válik, el van annak rendeltetése vétve…
- Ne vessünk meg és el semmit azért, hogy régi: de hányjuk messze magunktól, ha rossz s már hasztalan, akármely régi is. Ne ragadjunk hévvel semmit is csak azért, mivel újság; de ha jónak ismerünk el valamit, fogadjuk buzgó részvéttel, bár ezelőtt híre-helye sem volt, vagy ha régebbjeink azt nem kedvelték is.
