Az Istenek megúnják érdemtelen, buta csoportokat boldogságra úgyszólván szüntelen kényszeríteni…
Tegye csak mindegyik maga kötelességét, s ne valami egyebet, hanem azt ugyan emberül.
Tanácskozzunk, fáradjunk s cselekedjünk, s csak ne kívánjuk még azt is, hogy a kormány érettünk szántson, vessen, s csűreinkbe takarítson is.
…úgy fogjuk találni – ámbár a sorsnak s vak szerencsének is nagy befolyása van -, hogy legtöbbnyire felemelkedések oka az egészséges agyvelő s a tudományok szoros rendszabási…
Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni, valaha mik voltunk, de inkább átnézni, idővel mik lehetünk, s mik leendünk.
A Múlt elesett hatalmunkbul, a Jövendőnek urai vagyunk.
Sokan azt gondolják: Magyarország – volt; én azt szeretem hinni: lesz!
A való pedig, akárki mit mond, többet ér a képzeletnél.
Az emberi halhatatlan lélek s annak legfőbb széke, az emberi agyvelő jeleli ki a kultúra ösvényét, s csak az bírja a nemzeteket lehető legmagasb civilizációi fokra és semmi egyéb!
Bízzunk magunkban, bízzunk erőnkben, készületlen azonban soha ne lépjünk síkra, s erőnkkel jobban gazdálkodjunk, mint eddigelé…
Oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni.
