Ha
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
S fejvesztve téged gyászol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
De érted az ő kétkedésüket,
Ha várni tudsz, és várni sose fáradsz,
És hazugok közt se hazug a szád,
Ha gyűlölnek, s gyűlölségből nem áradsz,
S mégsem papolsz, mint bölcs – kegyes gyalád.
Ha álmodol, – s nem zsarnokod az álmod,
Gondolkodol, – becsülöd a valót,
Ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
S úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
Ha elbírod, hogy igazad örökre
Maszlag gyanánt használják a gazok,
S életműved, mi ott van összetörve,
Silány anyagból építsék azok.
Ha mind, amit csak nyertél, egy halomban
Van merszed egy kártyára tenni föl
S ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
Nem is beszélsz a veszteség felől,
Ha paskolod izmod, inad a célhoz
És szíved is, mely nem a hajdani,
Mégis kitartasz, vér mi sem acéloz,
Csak akaratod int: kitartani!!!
Ha szólsz népedhez s tisztesség a véred,
Királyokkal jársz és józan az eszed,
Ha ellenség, de jó barát sem sérthet,
S mindenki számol egy kicsit veled,
Ha a komor perc hatvan pillanatja
Egy tér jut is neked, s futsz vígan,
Tied a föld és minden, ami rajta
És ami több – ember leszel, fiam.
/Rudyard Kipling/
