Rudyard Kipling bölcsességei

  • Ha
    Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
    S fejvesztve téged gyászol vak, süket,
    ha kétkednek benned, s bízol magadban,
    De érted az ő kétkedésüket,
    Ha várni tudsz, és várni sose fáradsz,
    És hazugok közt se hazug a szád,
    Ha gyűlölnek, s gyűlölségből nem áradsz,
    S mégsem papolsz, mint bölcs – kegyes gyalád.
    Ha álmodol, – s nem zsarnokod az álmod,
    Gondolkodol, – becsülöd a valót,
    Ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
    S úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
    Ha elbírod, hogy igazad örökre
    Maszlag gyanánt használják a gazok,
    S életműved, mi ott van összetörve,
    Silány anyagból építsék azok.
    Ha mind, amit csak nyertél, egy halomban
    Van merszed egy kártyára tenni föl
    S ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
    Nem is beszélsz a veszteség felől,
    Ha paskolod izmod, inad a célhoz
    És szíved is, mely nem a hajdani,
    Mégis kitartasz, vér mi sem acéloz,
    Csak akaratod int: kitartani!!!
    Ha szólsz népedhez s tisztesség a véred,
    Királyokkal jársz és józan az eszed,
    Ha ellenség, de jó barát sem sérthet,
    S mindenki számol egy kicsit veled,
    Ha a komor perc hatvan pillanatja
    Egy tér jut is neked, s futsz vígan,
    Tied a föld és minden, ami rajta
    És ami több – ember leszel, fiam.
    /Rudyard Kipling/