Ha panaszkodni akarunk, előbb
meg kell tanulnunk írni…
Tűrj békességgel, ezt papolta az
apáturunk is sokszor: boldogok
a békességesek, mert Isten fiainak
hívatnak, – úgy de tömve volt magának
a gyomra.
…a természet a szegényt
maga arra szánta, hogy szülessen, éljen,
dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és –
meghaljon.
Szép pénz; de adhatsz-é hát mindenik
szűkölködőnek?…
Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinek
adsz, még szegényebb vagy. Vigyázz, hogy egy
zsivány tömött erszényeiddel együtt
ne lopja el nagylelkűségedet.
. …úgy, ölni tudtok, jó urak: bezzeg
ha életet tudnátok adni, akkor
érdemlenétek meg az uralkodást
Uralkodás! Parancsolás! – Minő
más már csak ennek még a hangja is,
mint – engedelmeskedni – hát minő
ez még valóságában?
…sem a meg-
bántást, sem a jótéteményt soha
el nem felejti a magyar…
Ó, semmi sincsen oly gyalázatos,
mint visszaélni az asszonyi gyengeséggel!
