Katona József bölcseletei 3

 

  • Ó, buzogj vér! Csak buzogj!

  • Ha panaszkodni akarunk, előbb
    meg kell tanulnunk írni…

  • Tűrj békességgel, ezt papolta az
    apáturunk is sokszor: boldogok
    a békességesek, mert Isten fiainak
    hívatnak, – úgy de tömve volt magának
    a gyomra.

  • …a természet a szegényt
    maga arra szánta, hogy szülessen, éljen,
    dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és –
    meghaljon.

  • Szép pénz; de adhatsz-é hát mindenik
    szűkölködőnek?…
    Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinek
    adsz, még szegényebb vagy. Vigyázz, hogy egy
    zsivány tömött erszényeiddel együtt
    ne lopja el nagylelkűségedet.

  • . …úgy, ölni tudtok, jó urak: bezzeg
    ha életet tudnátok adni, akkor
    érdemlenétek meg az uralkodást

  • Uralkodás! Parancsolás! – Minő
    más már csak ennek még a hangja is,
    mint – engedelmeskedni – hát minő
    ez még valóságában?

  • …sem a meg-
    bántást, sem a jótéteményt soha
    el nem felejti a magyar…

  • Ó, semmi sincsen oly gyalázatos,
    mint visszaélni az asszonyi gyengeséggel!