Katona József bölcseletei 4

  • A hír csak esztelen
    kongás, – ha a hordó üres, leginkább
    kong…
  • Egy tiszteletreméltó ősz kezébe, negyven
    esztendeig való szolgálatért,
    száraz kenyért nyújtasz, magyar hazám?
  • Sohasem alattomos a magyar.
  • Egy királynak
    kell látni minden könnyeket: magának
    könnyezni nem szabad.
  • …a jobbágynak csak legyen;
    úgy addig a király se lesz szegény!
  • Az ördög is igazat
    mondana halála óráján, bizonnyal.
  • …amíg sírnak az ördögök,
    addig talán az emberiség örülhet!
  • Nincs a teremtésben vesztes, csak én!
    Nincs árva más több, csak az én gyermekem!
  • Vannak oly
    esetek, hol a kegyelem irtóztatóbb.

Katona József bölcseletei 3

 

  • Ó, buzogj vér! Csak buzogj!

  • Ha panaszkodni akarunk, előbb
    meg kell tanulnunk írni…

  • Tűrj békességgel, ezt papolta az
    apáturunk is sokszor: boldogok
    a békességesek, mert Isten fiainak
    hívatnak, – úgy de tömve volt magának
    a gyomra.

  • …a természet a szegényt
    maga arra szánta, hogy szülessen, éljen,
    dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és –
    meghaljon.

  • Szép pénz; de adhatsz-é hát mindenik
    szűkölködőnek?…
    Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinek
    adsz, még szegényebb vagy. Vigyázz, hogy egy
    zsivány tömött erszényeiddel együtt
    ne lopja el nagylelkűségedet.

  • . …úgy, ölni tudtok, jó urak: bezzeg
    ha életet tudnátok adni, akkor
    érdemlenétek meg az uralkodást

  • Uralkodás! Parancsolás! – Minő
    más már csak ennek még a hangja is,
    mint – engedelmeskedni – hát minő
    ez még valóságában?

  • …sem a meg-
    bántást, sem a jótéteményt soha
    el nem felejti a magyar…

  • Ó, semmi sincsen oly gyalázatos,
    mint visszaélni az asszonyi gyengeséggel!

 

Katona József bölcseletei 2

  • …csak akkor mernek a
    kis gyermekek mást megfenyegetni, a-
    midőn hiszik, hogy azt nem tudja senki.
  • …üsd az
    orrát, magyar, ki bántja a tied’!
  • Hogy Bánk leüljön a setét szövetség
    gyász-asztalához, ahhoz nem csekélyebb,
    mint Bánki sértődés kívántatik.
  • …csóka csóka-társának
    szemét ki nem kaparja…
  • Mit térdepelsz? Az Isten nincsen itt…
  • Épülj fel! Izmosodj meg, gondolat!
  • . Minek is becsület emberek között!
  • Munkálkodó légy, nem panaszkodó.
  • . …aki száz meg százezert rabol,
    bírája lészen annak, akit a
    szükség garast rabolni kényszerített.

Katona József bölcseletei

  • Nevetni vagy pedig
    könnyezni; ez mindegy az asszonyoknál.
  • . …a nemzet! – Ahány fő, szintannyi ész.
    Kényes becsülete, mint a köntöse –
    sértsd meg csak, öszvetörni kész; de adj
    neki hirtelen vagy egy jó szót s világot
    teremtve öszverontja ellenségidet.
  • …a magyar bor olyan,
    mint a magyar barátság, – mentől óbb,
    annál erősebb.
  • …mindenkor a legördögebb nadály
    a súgdosó maga…
  • A repkedő kicsinyke lelkek oly
    sokan donognak a világban, mint
    a szúnyogok; de vajon hol van az
    az ember, aki abban elhitetné
    magát, hogy ő közikbe tartozik?
  • Ott van a haza,
    hol a haszon – s miért ne húzzam azt?
    Hisz, aminek meg kell történni, az
    anélkül is megtörténik.
  • Sok férfiak – tudom magamról – az
    olyat, ki könnyű győzedelmet ígér,
    azért se szívelik : de légyen a
    meghódítás nehéz, már akkor ők
    csak puszta büszkeségből is belé
    szeretnek.
  • Szabad tekéntet, szabad szív, szabad
    szó, kézbe kéz és szembe szem, – minálunk
    így szokta a szerelmes: aki itt
    letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít!
  • A célod nem, de módjaid
    utálhatom.

Wesselényi Miklós bölcseletei

orokigazsag

  • Kevés ország van, hol annyi eladósodott s birtokából elélni nem tudó lenne, mint nálunk, hol van kevesebb élelmét eszével kereső, de hol több a féltudós? Mindennek lehet s van egyéb oka is; de legfőbb ugyan csak az egészséges életre való ész s valódi míveltség hiánya.
  • A nemzeti érzés a hazaszeretetnek – mondhatni – poézise.
  • . Rossz fejedelem csak rossz polgárok által s közt létezhetik.
  • …a társaság nem szenved kebelében lázadókat…
  • Istenért – ne gyanakodjunk, s ne gyanúsítsunk. Ki nem megy velünk mindig ugyanazon úton – ne tartsuk, ne hírleljük mindjárt ellenkező úton s más célra törekvőnek. Ugyanazon célra több utak is vezetnek, s ugyanazon út nem mindennek való. Nagy s szükséges polgári erény: mások iránti türelem s mások cselekvésének méltánylása.
  • Vezéri tulajdonoknak pedig egyik főbbike: hol nem szükség, nem vezérkedni s olykor vezetve vezér szerepet mással játszódtatni.
  • Gyanúsítás egyezségnek mindenütt sírt ás; de tágabbat s mélyebbet sehol sem, mint nálunk. Könnyen hivő, könnyen bízó s azért könnyen is csalódó s annyiszor csalatott nemzetünknek ugyanis bélyegző jelleme közé tartozik a gyanakodás. E nemzet kész valakit kis okért már felmagasztalni: de képzelt ok késszé teszi ugyanazt csakhamar sárral dobálni.
  • Nincs szánakodásra s egyszersmind nevetségre méltóbb, mint előítéletekkel terhelt s balvélemények mellett kardoskodó fiatal ember. Úgy nem illik ez korához, mint az elszánt fekete epéjű komorság, vagy a ronda fösvénység – oly rosszul áll neki, mint vénnek szerelmes ábrándozás s játszi bohóskodás.
  • . Tudás, ha nem fonák, minden helyzetben üdvös és soha sem káros. Megelégedésnek is – igazi s tehetség szabta korláton túl nem erőlködő tudás legbiztosb kútfeje. Még a rab is nyugodtabban hordja láncait s nem gyötri magát széttépésök hiú erőlködésével, ha azoknak szét nem szaggatható voltát igazán tudja.
  • Sors kénytelenségétől békében tűri el az ember azt, mi emberektől jőve tűrhetetlennek látszik.
  • Hazafit s polgárt s csak ezt kell minden emberből nevelni: mert aki ezzé nem válik, el van annak rendeltetése vétve…
  • Ne vessünk meg és el semmit azért, hogy régi: de hányjuk messze magunktól, ha rossz s már hasztalan, akármely régi is. Ne ragadjunk hévvel semmit is csak azért, mivel újság; de ha jónak ismerünk el valamit, fogadjuk buzgó részvéttel, bár ezelőtt híre-helye sem volt, vagy ha régebbjeink azt nem kedvelték is.

Táncsics Mihály bölcseletei

tancsicsmihalybölcseletei

  • Legyen tökéletes jogegyenlőség hazánkban – és ne legyen senki számára kiváltság…
  • …jobbágy és földesuraság közt nincs egyenlőség, nincs, nem lehet kölcsönös bizodalom…
  • …mindig és mindenütt maguk a polgárok, éspedig a vagyontalan munkások oltalmazták a szabadságot, vagy szerezték vissza, ha az már elveszett vala…
  • Aki nem jól tanulja meg mesterségét: maga vallja kárát…
  • A kormány az országért van, tehát fölötte a nemzet mindenkor intézkedhetik.
  • Az egyenlő szabadság és egyenlő jogok teszik a forrást, melybül mindenki egyaránt meríthet jólétet, boldogságot, áldást.
  • …a koronák és trónusok csak addig állhatnak fenn, míg a népek szegények, tudatlanok.

Széchenyi István bölcseletei 5

  • Az Istenek megúnják érdemtelen, buta csoportokat boldogságra úgyszólván szüntelen kényszeríteni…
  • Tegye csak mindegyik maga kötelességét, s ne valami egyebet, hanem azt ugyan emberül.
  • Tanácskozzunk, fáradjunk s cselekedjünk, s csak ne kívánjuk még azt is, hogy a kormány érettünk szántson, vessen, s csűreinkbe takarítson is.
  • …úgy fogjuk találni – ámbár a sorsnak s vak szerencsének is nagy befolyása van -, hogy legtöbbnyire felemelkedések oka az egészséges agyvelő s a tudományok szoros rendszabási…
  • Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni, valaha mik voltunk, de inkább átnézni, idővel mik lehetünk, s mik leendünk.
  • A Múlt elesett hatalmunkbul, a Jövendőnek urai vagyunk.
  • Sokan azt gondolják: Magyarország – volt; én azt szeretem hinni: lesz!
  • A való pedig, akárki mit mond, többet ér a képzeletnél.
  • Az emberi halhatatlan lélek s annak legfőbb széke, az emberi agyvelő jeleli ki a kultúra ösvényét, s csak az bírja a nemzeteket lehető legmagasb civilizációi fokra és semmi egyéb!
  • Bízzunk magunkban, bízzunk erőnkben, készületlen azonban soha ne lépjünk síkra, s erőnkkel jobban gazdálkodjunk, mint eddigelé…
  • Oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni.

Széchenyi István bölcseletei 4

  • A munkásság – lelki és testi – az egyedüli, ami az emberi boldogság legmagasb fokához vezethet bennünket.
  • Az emberi gyengeség a múltat s régit mindig nagyobb fénybe szokta állítani, mint a jelent és a jövendőt.
  • A szegénység, legalább a mostani világban, a szolgasággal határos.
  • Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.
  • Minden nép, egyet sem véve ki, csak magában, ti. fiaiban hordozza az élet s dicsőség vagy a halál s szégyen csíráját.
  • Hallgatni, mikor beszélni kell, szintoly nagy hiba, mint beszélni, mikor inkább hallgatni kellett volna.
  • . Egyes csak úgy lehet nyertes, ha nyertes a község.
  • Csak az erős szabad, és így csak az erős boldog.
  • A szerelem nem okoskodik; ha okoskodik, már nem szerelem többé.
  • Az állat és az ember közti különbséget semmi sem tünteti világosabban ki, mint az elsőnek pangó, a másodiknak haladó léte.

Széchenyi István bölcseletei 3

  • Bizonyosan testére és így egész személyére nézve tökéletesb ember az, ki több gimnasztikai ügyességgel bír.
  • Az emberi nem a legkevésbé sem gyűlöli az önkényt, magában véve: nagyon könnyen képes azzal megbarátkozni, sőt meg is szeretheti azt … s ha az emberek, részint ösztönből, részint ésszerű okoknál fogva az abszolút kormányformát kárhoztatják, ez legtávolabbról sem ellenszenvből történik, hanem azon természetes okból, mivel az önkény, mint a tapasztalás bizonyítja, rendesen karöltve jár az ostobasággal.
  • Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt; a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre.
  • Ki igen sokféle akar lenni, alig lehet tökéletes egyféle.
  • Ki a közönségnek akar használni, legelső kötelessége: magárul egészen elfelejtkezni.
  • Tapasztalást pénzért venni vagy hagyományképpen kapni nem lehet – fizetni kell azért mindég és mindegyiknek.
  • Becsület nélkül az Istennek minden adományai keserűk.
  • Élőrül élők közt nincs igazságos ítélet.
  • Minden ember szereti az igazságot, de becstelen csak magának, a becsületes ellenben minden felebarátinak.
  • Nem elég mai időkben törvényeket írni, de azok iránt szimpátiát is kell gerjeszteni.

Széchenyi István bölcseletei 2

  • A magyarnak mindenkori s most is legnagyobb ellensége – a magyar.
  • Csak az a valóságos bölcs Hazafi, ki lehetőt kivár, s jól tudván, hogy az ember gyenge léte miatt se felette boldog, se határtalanul boldogtalan nem lehet, a középúton jár…
  • Lenyesik szárnyamat, lábamon járok; levágják lábaimat, kezemen fogok járni; kiszakítják kezeimet, hason fogok mászni. Csak használhassak.
  • Csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szívében!
  • Nem az cselekszik bölcsen, ki hazaszeretetét abban helyezheti, hogy minden idejét annak dicséretére pazarolja, hanem inkább az, ki hátramaradását fejtegeti, s boldogításában elősegélleni fáradozik.
  • Azt mondani: „extra Hungarian non est vita”, hiábavaló s kacagást vagy szánakozást okozó beszéd … és mégis … van valami ki nem mondható, mi a nemesb embert ellenállhatatlan erővel csatolja hazájához, legyen az bár kopár mező, bár berkes lapány vagy hósivatag.
  • Tőlünk függ minden, csak akarjunk.
  • Mindég csak azon kötelességekrül szólunk, melyekkel szüleinkhez köttetünk, azokrul soha vagy ritkán, melyekkel gyermekeink iránt tartozunk, holott ezek még szentebbek.
  • Igen sokan pedig a jó régi időt siratják, a jelenrül egészen elfelejtkeznek, s azért ezt bölcsen nem is használhatják. Márpedig hacsak a régiség bája nem, egyéb bizonyosan semmi sem teheti előttünk kívánatosabbá Elődink idejét saját éltünk napjainál.
  • …az öncsalás esztelenség.