Az Anyák szüntelen szorongásban élnek – rettegnek a tűztől és az árvizektől, az elhagyott utaktól,a gonosz emberektől és az ámokfutó vezetőktől, a csődöt mondott fékektől,a vonatszerencsétlenségektől és a fák koronájába akadó repülőgépektől. Mindenek jeleit azonban csak hajnali három órakor lehet észrevenni rajtuk.
Az Anyáknak valójában ne is előérzeteik támadnak. Oly gyakran végigélték már az összes kínálkozó eshetőséget, hogy bármi is történjék veled – akár jó, akár rossz -, ők már előre végigpróbálták az egészet.
A megtermett, izomtól duzzadó férfihősök, ha Anyjuknak hozzáférése van csomagjaikhoz, könnyen találhatnak plusz meleg zoknikat, C-vitamin-kapszulákat, a lábápolás fontosságát taglaló újságkivágásokat, és több csomag fogselymet a falkapcsok és jégcsákányok közé csomagolva.
Az Anyák hajlamosak aggódni. Folyton. Hál’ Istennek, nem sokszor engedik ezt látni.
Könnyen azt mondjuk: „Anya ne nyüzsögj már” – mégis mindig ő lesz az, aki felfedezi, hogy a legfontosabb dolgokat elfelejtetted becsomagolni.
